A kisfiú arcán könnyek folytak, miközben félelmében sikoltozott, apró kezeivel erősen szorongatva egy összegyűrt kék nyalókát. A füléhez közel hallatszó ollócsattogás csak még jobban megrémítette. Még sosem félt ennyire—minden húzás a gubancos, aranyszínű fürtjein árulásnak tűnt. A férfi, aki a haját vágta, halkan beszélt hozzá, és gyengéd kezeivel próbálta megnyugtatni, de a fiú vigasztalhatatlan maradt. Vad, aranyszínű haja—mely minden családi fotón büszkeségük volt—most egyenetlen tincsekben hullott a padlóra.
Az élmény végtelennek tűnt, tele zokogással és mindenfelé szóródó hajjal. Amikor végre véget ért, a fiú a tükörbe nézett, szemei még mindig nedvesek voltak, és egy arc nézett vissza rá, amelyet alig ismert fel. Egykor hosszú, lebegő fürtjei eltűntek, helyüket egy meglepően rövid és egyenetlen frizura vette át. Az átalakulás mindenkit meglepett—ez több volt, mint egy egyszerű hajvágás, ez egy olyan változás volt, amire senki sem számított.