Ő mindig is „az arany sörényű srác” volt, a hosszú, mézszőke hajával, amely a vállára omlott, és bárhová ment, mindenki figyelmét magára vonta. A haja nem csupán haj volt – a személyiségének szerves része.
Évekig viccelődtek a barátai, hogy senki sem meri levágni, miközben idegenek dicsérték a fényét. Mégis, annak ellenére, hogy külsője azonnal felismerhető volt, valami másra vágyott.
Hónapokig fontolgatta a gondolatot. Végül a határozottság győzött. Amikor belépett a fodrászszalonba, a szíve gyorsabban vert, és a felfoghatatlant kérte: egy sokkal rövidebb frizurát a megszokottnál.
Hajfürtök hullottak a földre, miközben az olló dolgozott. Minden vágással előbukkantak az arcvonásai – a markáns arccsont, az erős állkapocs és a kifejező szemek, amelyeket addig a haj függönye rejtett el.
Nehéz volt felismernie magát a tükörben, amikor az utolsó tincs is lehullott. Már nem az a laza, hosszú hajú srác volt, aki korábban, hanem valaki elegáns, magabiztos és teljesen más.
A reakció azonnali volt. Idegenek bólintottak elismerően, míg a barátai döbbenten kiáltottak fel. De ez nem csupán hajvágás volt; ez egy kijelentés volt: készen állt arra, hogy teljes valójában, új fényben mutatkozzon meg.
Nézd meg itt: