Könnyek csorogtak végig a kisfiú arcán, miközben tiltakozva sikoltozott, apró öklében egy összegyűrt kék nyalókát szorongatva. A fülénél hallható ollóvágások hangja csak fokozta a sírását. Még soha nem volt ennyire rémült — minden egyes húzás a kócos fürtjein árulásnak tűnt. A férfi, aki a haját vágta, próbálta megnyugtatni halk hangon és gyengéd kezekkel, de a fiú nem hitt neki. Vad, aranyszínű tincsei — amelyek egykor a családi fényképek büszkeségei voltak — most csomókban hullottak a padlóra.
A megpróbáltatás végtelennek tűnt, a szobát zokogás és szétszórt hajszálak töltötték meg. Végül véget ért. A fiú a tükörbe nézett, szemei még mindig könnyesek voltak, és egy olyan tükröződést látott, amit nem ismert fel. Az egykor hosszú, hullámos haja eltűnt, helyét egy sokkolóan rövid és egyenetlen frizura vette át. Az eredmény mindenkit megdöbbentett — ez nem csupán egy hajvágás volt, hanem egy váratlan átalakulás.