Miközben a római repülőtéren játszottam, úgy döntöttem, hogy eljátszom a Summer című darabot a The Four Seasons – Summer című műből, Antonio Vivalditól. Az utazók elhaladtak mellettem, néhányan lelassítottak, hogy meghallgassák a zenét, amely visszhangzott a terminálban.
Ahogy tovább játszottam, valami váratlan történt. Egy 10 éves kislány, Yeonah Kim, csillogó szemekkel odalépett hozzám. Azt mondta, hogy nagyon szereti a darabot, és megkérdezte, csatlakozhat-e hozzám. Kíváncsian és kissé meglepve beleegyeztem.
Néhány pillanattal később már együtt játszottunk ott, a repülőtéren. Ami egyszerű duettként kezdődött, hamar valami sokkal különlegesebbé vált.
Az előadása hihetetlen volt. Annak ellenére, hogy ilyen fiatal, olyan magabiztossággal, pontossággal és érzelemmel játszott, hogy mindenkit lenyűgözött — engem is.
Az utasok megálltak, körénk gyűltek, és érezni lehetett, ahogy a hangulat megváltozik, amikor mindenki rájött, hogy valami igazán különlegesnek a tanúja.
A végére az egész pillanat szinte valószerűtlennek tűnt — egyike azoknak a gyönyörű, váratlan élményeknek, amelyek emlékeztetnek arra, miért olyan erőteljes a zene. 🤯❤️🎻