A The X Factor UK nyitóhetében Josh Daniel a színpadra lépett mindenféle felhajtás nélkül. Nem voltak nagy gesztusok vagy látványos bemutatkozások — csak egy újabb reményteljes versenyző, legalábbis így tűnt. De néhány pillanattal az audíció kezdete után egyértelművé vált, hogy ez az előadás ki fog tűnni a többi közül.
Josh a „Jealous” című dalt adta elő úgy, mintha közvetlenül egy szívéhez közel álló személyhez szólna. Nem támaszkodott vokális trükkökre vagy drámai effektekre. Ehelyett előadása visszafogott és őszinte volt, tele nyers érzelmekkel. Kevésbé tűnt tehetségbemutatónak, inkább egy mélyen személyes vallomásnak.
A dal éneklése előtt Josh elmondta, hogy ezt az előadást legjobb barátjának, Thomas Woolley-nak ajánlja, aki 2013-ban, mindössze 18 évesen hunyt el. Kifejtette, hogy a dalt nem keserűségként, hanem csendes irigységként értelmezi, amiért a barátja békét talált egy jobb helyen. Ez a szemlélet minden dalszöveget új értelmezéssel ruházott fel.
Ahogy folytatta, a teremben teljes csend lett. Nem voltak zavaró tényezők — csak a pillanat súlya. Még Simon Cowell is, aki híres a nyugodtságáról, láthatóan megindult és törölgette a könnyeit. Később elárulta, hogy az előadás az anyjára, Julie Cowell-re emlékeztette, aki csak néhány hónappal korábban hunyt el.
Amikor az utolsó hang elhalkult, egy rövid, szinte döbbent szünet következett, mielőtt a közönség felállt volna. Josh három „igen” szavazatot kapott, és továbbjutott a versenyben, de ez a részlet másodlagosnak tűnt. Ami igazán megmaradt, az a pillanat hitelessége — a megosztott gyász és a kapcsolat, amely az audíciót az egyik legerőteljesebb és legemlékezetesebb előadássá tette a műsor történetében.