Abban a reményben, hogy eltalálja a megfelelő hangot a zsűrinél — és az elképesztően magasakat is — Ben Noir készen állva lépett színpadra. Már az első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy ez nem egy szokványos operaelőadás lesz.
Ahogy erőteljes operahangja betöltötte a színházat, a közönség ámulva figyelte. A kihívást jelentő magas hangokat magabiztosan és kontrolláltan megszólaltatva Ben bebizonyította, hogy megvan benne a tehetség és a bátorság is a színpad uralásához.
Ám éppen amikor mindenki azt hitte, tudja, mire számítson, Ben mindenkit meglepett. Az előadás közepén egy látványos jelmezváltást iktatott be, amely azonnal felpezsdítette a hangulatot.
Egy drámai leleplezéstől a határozott sarokmozdulatig Ben Noir az operát teljes színházi élménnyé alakította. A kérdés már nem az volt, hogy tud-e énekelni — hanem hogy képes-e mindenkit teljesen lenyűgözni.