El kezdett elbújni. A tükröket kerülte, kalap lett a pajzsa, és az idegenek pillantásai mélyebben sebeztek, mint a szavak. Csodálkozott, vajon valaha újra szépen érezheti-e magát. Minden megváltozott azon a napon, amikor találkozott egy együttérző fodrásszal, aki ismerte a történetét. Nem volt ítélkezés, nem volt sajnálat — csak kedvesség és elszántság. Kézzel készített paróka, finom smink és gyengéd biztatás kísérte a változást. Darabról darabra született újjá a tükörképe. Amikor végre a tükörbe nézett, szemei csodálattal teltek meg. Már nem csak hegeket látott. Bátorséget látott. Reményt látott. Azt a gyönyörű, erős kislányt látta, aki mindig is volt — aki mosolyogva visszanézett rá.