A komikus mankóval lépett az *America’s Got Talent* színpadára, miután Achilles-ín-sérülést szenvedett, de azonnal megmutatta, hogy semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy szórakoztassa a közönséget. Ahelyett, hogy hagyta volna, hogy sérülése elrontsa a pillanatot, még a humorába is beépítette azt, és gyorsan megnevettette a zsűrit és a közönséget.
A zongoránál ülve a stand-up comedy és a zene kreatív kombinációját mutatta be. Ahelyett, hogy egyszerűen csak vicceket mesélt volna, a billentyűket használta arra, hogy életre keltse történeteit. Természetes mesélői képessége és zenei tehetsége teljesen különlegessé tette a meghallgatást egy hagyományos komédiaelőadáshoz képest.
A legviccesebb rész akkor következett, amikor a különböző templomok zenéjéről kezdett beszélni. A zongora segítségével humorosan mutatta be a zenei stílusok, valamint a fekete és fehér közösségek templomainak hangulata közötti különbségeket. Arckifejezései, időzítése és a változó zongorahangok fergeteges előadássá változtatták az összehasonlítást, amely végig szórakoztatta a közönséget.
Ahogy folytatódott a műsor, a nevetés egyre hangosabb lett. A zsűri láthatóan élvezte a komédia, a történetmesélés és a zongorajáték szokatlan kombinációját. Ami egyszerű stand-up műsor is lehetett volna, emlékezetes zenés komédiaelőadássá vált, megmutatva, hogy többféleképpen is képes megnevettetni az embereket.
A meghallgatás végére teljesen meghódította a termet. Mind a négy zsűritag **„Igen”** szavazatot adott neki, így továbbjutott a versenyben. Vicces és eredeti meghallgatás volt, amely bebizonyította, hogy néha csak egy zongorára, egy nagyszerű történetre és tökéletes komikus időzítésre van szükség egy felejthetetlen pillanat megteremtéséhez.